A csatlakozási pontokat egyenlőre ledugóztuk, és az
olajhűtő a pinyóban várja a tavaszt. Ennek oka, hogy találtunk egy apró
likilukit, ami az olajhűtőn volt, ezért most, az első körben nem tettük vissza,
de a hűtés tavaszi korrekciójánál majd ez is szépen visszakerül a helyére.
A luk jelenlétére csak egy kis olajsár figyelmeztetett a hűtő lemezei közt.
Annyi olaj nem tudott belőle kijönni, hogy a beszívott por ne kösse meg, így még
csak le sem tudott folyni, vagyis nem volt észrevehető, míg ki nem
vettük.
Alaphelyzetben nem is eresztett, de 3-4 bar nyomásnál már szivároghatott. (A hűtős nyomáspróbázta, nála 3 báron már buborékolt a levegő.)